Budapest Tourist Center

Lépj le velünk!

Nőnek lenni a Római Birodalomban I. rész

2017. április 12. 23:01 - Budtc

Fogadjátok szeretettel Vicsápi Éva a Római Birodalom szerelmese és Magyar Pompeji programunk vezetőjének írását! Éva a séta alatt/előtt/után is hihetetlen dolgokat tud megeleveníteni, úgyhogy ha kedvet kaptatok gyertek és repüljetek vissza kicsit az időben "élőben" is! ;) Részletek a BudTC oldalán.

Kezdjük úgy, ahogyan egy jó történelem tanár is kezdené, határozzuk meg a helyet és az időt, amiről beszélünk.

A Római Birodalom legnagyobb kiterjedése idején, amelyet Traianus (Kr. után 117) kormányzása alatt ért el, kb. 5,9 millió km² volt. Ez a mostani Oroszország területének nagyjából egyharmada. A Kr. e. 27-ben létrejött, majd a -nagyságánál fogva- egyre nehezebben kezelhető birodalom végül 395-ben szakadt ketté. Szakértők szerint olyanná vált a birodalom, mint egy hirtelen nagyra nőtt kamasz, aki képtelen irányítani szokatlanul hosszú kezeit és lábait, ez okozta a vesztét. Ezt egyébként valóban jó hasonlatnak tartom. Majd játszunk el a gondolattal-amellyel már biztosan mindenki eljátszott-, ha lehetőségünk lenne rá, melyik korban élnénk szívesen? Nos, ha a fenti időkre esik a választásunk s valamelyik római tartományba térnénk vissza szívesen, s ráadásul még nők is vagyunk, úgy nem lenne könnyű helyzetünk. Hozzáértők szerint igen kicsi eltérésekkel - melyet az adott tartomány körülményei miatt változtattak meg - a Rómában hozott törvények az összes tartományra érvényesek voltak. Tekintve, hogy Pannonia Provincia (mai Magyarország nagyjából a Dunától nyugatra eső területe) is tagja volt ennek a hatalmas tartomány családnak, korántsem voltak olyan távoliak azok a nőkkel kapcsolatos életesemények, amelyekről lentebb írok.

 A kezdetek... avagy házasság szerelem nélkül.

Egy nő csak igen ritkán rendelkezhetett a saját sorsa felett. Kevés kivétellel szinte egész életében másodrangú személy maradt. Apának, fiútestvérének vagy éppen a férjének alárendeltje. A házasság igen korai években megköttetett, akár 14 éves korban. Szerelmi házasság nem létezett. S igazán szerencsésnek mondhatta magát, aki házasság után szerelembe esett férjével. A nők sokáig saját névvel sem rendelkeztek, míg a férfiaknak három, addig a nőknek - a kereszténység bevezetéséig-egy sem jutott. A lányok a család nemzetség nevének nőnemű alakját viselték. S mi történt, ha több lány is született a családban? A lányokat egyszerűen megszámozták. Hosszasan sorolhatnánk a különböző házasságformákat, de szerintem az egyik legérdekesebb a „határozott, leggyakrabban 1 évre megkötött házasság” volt, kétségtelen, hogy sok lehetőség rejtett magában ez a házasságforma, sokan éltek is vele. Hátulütője volt viszont, hogy az ilyen kapcsolatokból született gyerekek nem számítottak római polgárnak.

 Házasságtörés... a rettegett szamár.

A magam részéről borzasztónak tartom azt a büntetési formát, amelyet a házasságtörő asszonyokkal szemben alkalmaztak. Voltak idők, amikor a szamarat állítólag arra használták fel, hogy megbecstelenítsék a szerencsétlen áldozatot, azaz a házasságtörő asszonyt. A számár után pedig az következhetett, akinek kedve volt hozzá. Az asszony valószínűleg a nap végére már halott volt... Egy csipetnyivel enyhébb formája volt ennek a büntetési formának, amikor az asszonyt meztelenre vetkőztették, végighurcolták a városon a börtönig, amelynek bejáratán háttal kellett bemennie, ahol a hóhérlegény erőszakot tett a nőn, majd az összes többi férfi is, akinek kedve volt hozzá ugyanezt tette. Kétség nem fér hozzá, hogy hihetetlenül vonzónak kellett lennie annak a férfinek s valami földöntúli kisugárzással rendelkeznie, akiért egy nő képes volt ennyit kockáztatni...

Aborsus..... gyerekek a zöldségpiacon

És már megint egy olyan szó, ami latin eredetű s nap mint nap használjuk anélkül, hogy tudnánk róla. Mi most abortusznak hívjuk, azaz terhességmegszakításnak. Azt mondják a nők két dologért tesznek meg mindent, hogy legyen, s hogy ne legyen gyermekük. Amióta világ a világ a nők próbálnak bármilyen módon megszabadulni a nemkívánatos gyermekektől. Ez a római korban sem volt másképpen, a terhesség elején enyhébb módon, masszázs illetve magzatelhajtó italok segítségével próbáltak meg a nők szabadulni a terhes anyaságtól. Majd ha ez nem volt eredményes, akkor kissé erőszakosabb módon külső behatásokkal próbáltak elvetélni. Végül, ha ez sem sikerült, akkor a gyermekeket születésük után kitették a zöldség, vagy halpiacra, ahol reggelente tucatjával szedték össze őket az állam alkalmazottjai s nevelték fel a gyerekeket.

Gladiátorok ….. a tiltott gyümölcs

Zárjuk valami könnyedebb témával az első részt. A római kor szexszimbólumai a gladiátorok voltak. Tekintet nélkül életkorra, társadalmi pozícióra szinte minden nő fantáziáját megmozgatták ezek a gyilkos játékot űző emberek. A szerencsétlen életű, legtöbbször rabszolgák közül kikerülő férfiak közül néhányan igazi állócsillagként tündököltek az arénák egén. S mivel nők is járhattak – igaz nem nézhették olyan előkelő helyekről a küzdelmeket, mint a férfiak, de ezen már meg sem lepődünk – az arénákba így igazán nem volt nehéz gyengéd érzelmeket táplálni egy-egy gladiátor iránt. Úgy tűnik itt is a gazdagabb hölgyeknek jutott a jóból, mivel egy-egy komolyabb küzdelem előestéjén a rabszolgatartó óriási lakomát rendezett kedvenc gladiátora tiszteletére, ahol -és itt az olvasó képzeletére bízom – bármi előfordulhatott, ami lelki és testi örömöket jelentett. S mivel ezek leginkább „zártkörű” rendezvények voltak a gazdagabb rétegek voltak bejáratosak. A történelem megemlékezik egy olyan idősebb hölgyről is, aki mikor meghalt, imádott gladiátorai között temettette el magát. Számtalan hiedelem élt egyébként ezekkel a harcosokkal kapcsolatban, mind vérüknek, mind pedig verejtéküknek varázserőt tulajdonítottak.

 Vicsápi Éva/Vacanza a Budapest

 

 

 

Szólj hozzá!

Budapest

2017. január 15. 21:34 - Budtc

Ez a város ma már egyre inkább csak a rohanás, reggeli tömött busz, dugó, tolongás, sorban állás, álmos fáradtság, napi rutin, szürkeség.

Pedig Budapest tele van színekkel, titkokkal,történetekkel, megelevenedő legendákkal és páratlan szépséggel. Csak más szemmel kell nézni, hogy mindezt újra fel tudjuk fedezni. Ebben szeretnénk segíteni!

Hiszen sokszor elég csak egy különös történet, egy darabka érdekes történelem, egy más nézőpont, hogy a már ismerősnek vélt helyek újra életre keljenek.

Lépj le velünk! Nézzük együtt más szemmel Budapestet!

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása